A FRUKTÓZ TÖRTÉNETE "PROF. BIRÓ GYÖRGY"
TÁPLÁLKOZÁSEGÉSZSÉGÜGY
Irodalmi áttekintés
PROF. BIRÓ GYÖRGY
Összefoglalás: A fruktóz fogyasztása az utóbbi évtizedekben jelentősen növekedett, alapvetően az italok és más élelmiszerek édesítésére használt nagy fruktóz tartalmú kukorica-szirup és invertcukor miatt. Ezzel párhuzamosan olyan kórformák gyakoribb megjelenésére figyeltek fel, amelyek összefüggést mutattak a nagy fruktóz bevitellel. Részletesen tanulmányozták a fruktóz felszívódását, transzportját, metabolizmusát, hatását az egészségi állapotra. A szerző ezekről ad áttekintést. Sikerült tisztázni a fruktóz és az elhízás, a dyslipidaemia, az inzulin-rezisztencia, a hyperuricaemia, a metabolikus szindróma, a cardiovascularis kockázat összefüggéseinek számos elemét. A vizsgálati eredmények alapján kellő bizonyíték áll rendelkezésünkre az italok, élelmiszerek szabad fruktóz tartalma csökkentésének szükségességére, a szabad fruktóz fogyasztásának mérséklésére, amely, természetesen, nem vonatkozik a gyümölcsökre.
Kulcsszavak: Fruktóz fogyasztás, elhízás, metabolikus szindróma, inzulin-rezisztencia, köszvény
AMP - adenosin-monophosphat
ApoA1 - apolipoprotein
A1 ApoB - apolipoprotein
B100 ATP - adenosintriphosphat
CT - computer tomographia
en% - az összes felvett energia százaléka, energiaszázalék
GI - glükémiás index
LDL - low-density lipoprotein, kis-sűrűségű lipoprotein
mRNS - messenger ribonukleinsav
nPKC - new proteinkináz C
TG - triglycerid, triacylglycerid
ttkg - testtömegkilogramm
VLDL - very low-density lipoprotein, igen kis-sűrűségű lipoprotein
Bevezetés
A fruktóz, vagy gyümölcscukor egyszerű monoszacharida, a glükóz izomerje, amely szabadon, vagy glükózzal társulva, a diszacharid szacharóz részeként, nagyon sokféle táplálékunkban jelen van. Kémiai szempontból 6-carbon polyhydroxyketon, amely vizes oldatában kétféle gyűrűs struktúrát képez. Egyensúlyi állapotban a D-fructofuranóz 30%-ot, a D-fructopyranóz 70%-ot képvisel. Táplálkozás-élettani szempontból a fruktózt átlagos monoszacharidának tekintették, amelyet a cukorbetegeknél még előnyösnek is tartottak. Az utóbbi másfél-két évtized kutatásai azonban megváltoztatták ezt az álláspontot. Éppen ezért érdemes áttekinteni a fruktóz jelenlétét táplálékunkban, felszívódását, metabolizmusát és mindazokat az egészségi következményeket, amelyek a fruktózzal összefüggésben lehetnek.
Fruktóz a táplálékunkban
A fruktóz természetes forrásai a gyümölcsök és a méz. A szacharóz feltüntetése azért indokolt, mert az emésztés során ebből 50% fruktóz válik szabaddá, azonban ennek élettani hatása nem azonos a szabad fruktózéval.
A hazai szerény gyümölcsfogyasztás és még szerényebb mézfogyasztás mellett ezekből nem jut nagyobb mennyiség a szervezetbe. Ellenben az utóbbi években általánosan alkalmazzák édesítésre a nagy fruktóztartalmú kukoricaszirupot. A hidrolizált kukoricakeményítőt, amelyben 35% glükóz van, enzimatikusan kezelik és így a glükózt fruktózzá invertálják. Az üdítőitaloknál szokásosan, mintegy 60%-ban, az 55%-os fruktóz tartalmú szirupot használják, míg más élelmiszereknél a 42%-ost. Egy másik, édesítésre ugyancsak széles körben felhasznált oldat, vagy szirup az invertcukor, amely savval, illetve invertáz enzimmel kezelt répacukor. Az oldatban 3-50%, a szirupban több mint 50% invertcukor van, ebben egyenlő arányú a glükóz és a fruktóz.
A fruktóz abszorpciója
A fruktóz önmagában meglehetősen rosszul szívódik fel, a folyamatot azonban a glükóz és egyes aminosavak (L-alanin, L-glutamin, L-phenyalalanin, L-prolin) elősegítik (4). A fruktóz transzportját az enterocytákba a sejtek béllumennel határos szélén, a kefeszegélynél funkcionáló GLUT5 fehérje végzi el, bár feltételezik, hogy a folyamat enélkül, aktívan, a koncentrációs gradiens hatására is végbemegy. A GLUT5 fehérjét az SLC2A5 gén kódolja (5, 6). Ugyanez a gén irányítja a GLUT2 fehérje szintézisét is, amely felelős a fruktóz és glükóz bejutásáért a sejtekből a véráramba, ezért az enterocyták bazális oldalán helyezkedik el. A fruktóz felszívódását a glükóz főleg akkor segíti, ha azonos mennyiségben van jelen. A facilitáció sajátos jelenség, mivel a glükóz (és a galaktóz, nemkülönben a nátrium ionok) transzportja egy másik fehérje, a GLUT1 feladata. A GLUT5 és GLUT1 kódoló génje is azonos. Az étrend fruktóz tartalmától függően, naponta 5-50 g fruktóz képes abszorbeálódni.
A fruktóz metabolizmusa
A fruktózt a májban a fruktokináz foszforilálja (fruktóz-1-foszfáttá), amely a glükolitikus folyamatba a triózfoszfát szintnél lépbe, mint dihydroxyaceton-foszfát és glyceraldehid-3-foszfát. Ezért a fruktóz elkerüli phosphofructokináz ellenőrző pontot, amely a glükóznál érvényesül és visszacsatolásos gátlást jelent a citrát és ATP útján, így limitálja a további glükóz metabolizmust. Ez a különbség teszi lehetővé, hogy a fruktóz szabályozás nélküli forrás legyen mind a glicerin-3-foszfát, mind az acetyl-koenzimA számára, ami VLDL képződéséhez, a lipogenesis fokozódásához vezet. A glükóz stimulálja is pancreas inzulintermelését, a fruktóz nem. A sok fruktózt tartalmazó étrend képes csökkenteni a plazma 24 órás inzulin és leptin koncentrációját, de emeli az éhomi triacylglycerid szintjét és nem mérsékli a legfontosabb étvágy-stimuláló hormont, a ghrelint.
A fruktóz fogyasztása rohamosan növekszik
Az Egyesült Államokban az egy főre jutó cukorfogyasztásban a kétezres évek elején a fruktóz szirup mennyisége már meghaladta a felhasznált cukorét, miközben az összes cukor mennyisége ebben az időszakban alig változott (8). Az egész Földön 1970-ben 35 millió tonna fruktózt használtak, 1990-ben 55 milliót és 2000-ben 64 milliót. Igaz, hogy ugyanakkor a cukorfogyasztás is nőtt, 70 millió tonnáról 128 millióra.
Az 1988-1994 között végzett amerikai NHANES III (Third National Health & Nutrition Examination Survey) adatai szerint az egész vizsgált populáció átlagosan 54,7 g (38,4-72,8 g) fruktózt fogyasztott, ami napi energia-bevitel 10,2%-át jelentette. A legtöbbet a 12-18 éves serdülök fogyasztottak, átlag napi 72,8 g-ot, ami az energia-bevitel 12%-át jelentette, azonban a csoport egynegyedénél sokkal nagyobb, 15%-os energiaarányt tapasztaltak.
A 2-5 éveseknél a fruktóz fő forrásai az üdítőitalok (27%), a gyümölcsök és a teljes gyümölcslevek (19%, illetve 10%), továbbá az édességek (10%) voltak. A 12-18 éveseknél az üdítők aránya 45%-ra nőtt, majd a felnőtteknél ismét 29%-ra esett vissza. Egy 1400 fős, 14-15 éves csoportnál főleg a cukrozott italok fogyasztása miatt az energia-bevitel 32%-a származott hozzáadott cukorból, ami 200 g-nak felel meg és ennek a fele, tehát mintegy 100 g volt fruktóz .
A fruktóz fogyasztására vonatkozóan hazai átfogó adatok nincsenek. Az édesített élelmiszerek összetételi jellemzői azonban azt mutatják, hogy mind a hazai gyártású, mind a bőségesen importált készítményekben rendszeresen megjelenik a fruktózt szolgáltató szirup.
A fruktóz és az egészségi állapot
Hangsúlyozni kell, hogy a fruktóz kedvezőtlen egészségi következményeivel csak akkor kell számolni, ha a fruktóz fogyasztása, alapvetően a fruktózos édesítés következtében, jelentősen megnő. Az élelmiszerek természetes fruktóz tartalma - extrém módon szélsőséges étrendtől eltekintve - nem hátrányos, tehát nem szabad a gyümölcsök, teljes értékű gyümölcslevek fogyasztásának korlátozására gondolni.
Visceralis elhízás, dyslipidaemia, inzulin-rezisztencia
Az inzulin és a leptin fontos elemek az energia homeostasisban, a táplálék-fogyasztás hosszú távú szabályozásában. Mindkettő a központi idegrendszerben gátolja az éhségérzetet és a szimpatikus idegrendszer aktiválásával növeli az energia felhasználását. Az inzulin indirekt módon is hat, stimulálja a leptin termelését a zsírszövetben. Az inzulin szekréciója a pancreas béta-sejtjeiben a glükózra és aminosavakra, továbbá egyes gastrointestinalis hormonokra, az incretinekre adott válasz. Ezzel szemben a fruktóz és a zsír nem stimulálja az inzulin termelését és így a leptinét sem. A fruktóz azért nem kerül be a béta-sejtekbe, mert ezekből gyakorlatilag hiányzik a GLUT5 transzportfehérje.
A gyomorban termelődő hormon, a ghrelin, fokozza az éhségérzetet és mérsékli a zsír oxidációját. Ennek a kiválasztását az étkezés elnyomja, de ez nem következik be a fruktóznál. Ezért a sok fruktózzal édesített italok és más élelmiszerek fokozzák az elhízás és ugyanakkor a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Gyermekeknél egy adag cukrozott ital a testtömegindexet 0,25 kg/m2-rel növelheti.
A fruktóz által okozott metabolikus zavar első jele az étkezés utáni hypertriglyceridaemia, amely a máj de novo lipogenesisének következménye. A fruktóz azért fokozza a májban a zsírképződést, mert
(1) elkerüli a már említett phosphofructokináz szabályozási pontot,
(2) a máj a fruktóz metabolizmusának fő helye,
(3) a fruktóz aktiválja azokat a protein-1c-t kötő sterol receptor elemeket, amelyek fokozzák a lipogenesisben érdekelt gének expresszálódását.
Az apolipoprotein B100 (ApoB) nélkülözhetetlen a triglycerid beépüléséhez a VLDL-be. Fruktóz hatására az ApoB koncentrációja akár 25%-kal is növekedhet. A fruktóz következtében az alkoholos zsírmájhoz hasonló elváltozás alakul ki.
A fruktóz főként a visceralis elhízást segíti elő. Cukorral vagy fruktózzal édesített ital ad libitum fogyasztása, kísérleti körülmények között, átlagosan 1,5 kg súlygyarapodást eredményezett. Azonban CT vizsgálattal kimutatták, hogy az intraabdominalis zsír csak a fruktózos folyadékot ivóknál halmozódott fel. A visceralis zsírból a kifejezettebb lipolitikus tendencia miatt könnyebben felszabaduló szabad zsírsavak közvetlenül jutnak a májba, ami nagyobb valószínűséggel járul hozzá a máj metabolizmusának zavarához, mint a test más zsírszöveteiből érkező zsírsavak.
A visceralis zsírszövetet nagyobb adipocyták alkotják, amelyek inkább inzulinrezisztensek, mint a kis sejtek, továbbá kevesebb adiponectint termelnek, ennek következtében csökken a májban a lipidek oxidációja és csökken az inzulin-érzékenység, mert hiányzik az AMP kináz aktiválása. Mindennek egyik következménye az inzulin rezisztencia, amelyhez hozzájárul a hepatikus TG felhalmozódás is. Mivel a máj kevésbé érzékennyé válik az inzulinnal szemben, csökken a glycogen szintézise és fokozódik a glükoneogenesis és a glycogenolysis.
Az inzulin-rezisztencia következtében megnő a VLDL produkció. Az inzulin feltehetően előmozdítja az ApoB degradációját, gátolva a lipid-transzfert a VLDL prekurzor ApoB-hez, valamint az ApoB degradációjáért felelős proteáz szabályozásával.
A megemelkedett VLDL, illetve plazma TG proatherogen és cardiovascularis kockázatot jelent. Ennek oka az étkezés utáni hypertriglyceridaemia (amely a fruktóznál megfigyelhető), a TG-ben gazdag maradvány (remnant) lipoproteinek, nemkülönben a kis-sűrűségű LDL nagyobb és a HDL csökkent koncentrációja (13). Fontos tény, hogy a fruktóz TG szintet emelő következménye 12 órán át is megmarad. Egészséges férfiak éhomi TG értéke 6 nap multán megkétszereződhet 25 en% fruktózt tartalmazó étrend mellett.
A túlzott fruktóz-fogyasztás kockázatot jelent a metabolikus szindróma kialakulásánál, amelyben az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a dyslipidaemia a hipertóniával együtt jelenik meg (14). Óriási adag, napi 250 g fruktóz egy hét alatt, valamivel kevesebb, 216 g 28 nap alatt eredményezett inzulin-rezisztenciát, de 100 g 4 hét alatt sem. Olyan középkorú férfiaknál, akiknek már van jelzett inzulin-rezisztenciájuk, 15 en% fruktóz 5 hét alatt magasabb vércukor- és inzulinszintet okozott. Az ember különösen érzékeny a fruktózzal szemben, kísérleti állatok (pl. patkány) sokkal kevésbé. A fruktóz GI-je egyként meglehetősen kicsi: 23, a glükóz 100-as értékével szemben.
Hyperuricaemia
A fruktóz a májban a fructokináz (ketohexokináz) segítségével foszforilálódik, ehhez a folyamathoz ATP szükséges. Eközben adenosin-5'-diphosphat keletkezik, amely tovább bomlik adenosin-5'-monophosphatra, majd inosin-5'-phosphatra, és végül húgysavvá. A húgysav magas szintje a cardiovascularis kórformák kockázati tényezője, mivel csökkenti az érfalak funkciójához (endothel) és a normális vérnyomás fenntartásához szükséges nitrogénoxid felhasználhatóságát. A hyperuricaemia a magas vérnyomás független jelzője, amely egyben tájékoztat az inzulin-rezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás várható megjelenéséről.
A húgysavat generáló xanthin-oxidoreduktáz közreműködik az adipogenesisben is. A fruktóz a köszvény kifejezett kockázati tényezője. Ebben a vonatkozásban a nagy fruktóztartalmú gyümölcsök is (alma, narancs, banán, szőlő, körte) szerepet kaphatnak .
Mivel a fructokináz a foszforilálásnál szubsztrátként ATP-t használ, ennek további következményei is vannak. A folyamat visszaszabályozásának hiánya miatt ATP hiány keletkezhet, ami átmeneti mRNS hiányt és ennek következtében fehérjeszintézis leállást, tejsav-generálást okoz. Intravénásan adott 50 g fruktóznál már kimutatható a máj ATP hiánya. A májon kívül a vese, a béltraktus és az adipocyták sejtjei tartalmaznak sok fructokinázt, így ezek különösen érzékenyek a fruktóz ATP hiányt kiváltó hatásával szemben.
A vesetubulusok epithelialis sejtjei stressz reakcióval, ATP csökkenéssel, gyulladásos
jelekkel válaszolnak 1 mmol fruktózra: ez megfelel a fruktóz elfogyasztása utáni vérszintnek. A húgysav termelés növekedése az intracellularis ATP hiányt tükrözi. Ezt a folyamatot már 0,5 g/ttkg fruktóz kiválthatja, főleg gyermekeknél. Metabolikus szindróma, zsírmáj hátterében gyakran felfedezhető az elfogadható mennyiséget kétszeresen-háromszorosan túllépő fruktózos italfogyasztás. Kimutatható a fruktokináz mRNS magasabb szintje, más májbetegségekkel összehasonlítva.
Hipertónásoknál és idült vesebetegeknél ugyancsak sokszor felfedezhető a fruktóz miatti hyperuricaemia. Több fruktózt szolgáltató étrend heteken belül állandó magas szérum-húgysavszinthez vezet. A glükóznak és a keményítőnek ilyen következménye nincs.
Diabetes mellitus
Fruktóz cukorbetegeknél emeli a vizelettel ürített glükóz mennyiségét, mert a fruktóz átalakulása glükózzá ilyen betegeknél fokozódik (erőteljesebb a glükoneogenesis a fruktózból származó laktátból és pyruvatból). Kis mennyiségű fruktóz fokozza a máj glükóz felvételét, a glycogen szintézist, ezért kedvező a hyperglycaemia szabályozásában. Más oldalról viszont a nagy fruktóztartalmú étrend tartós fogyasztása, különösen zsírral és inaktív életmóddal párosulva, elősegíti az elhízást és más cardiovascularis kockázati tényezők hatását, rontja az inzulin-rezisztenciát.
A fruktóz szöveti felhalmozódása kapcsolatban van a diabeteses neuropathiával, valamint a fehérjék fructosilatiójával, növeli a szürkehályog kialakulásának kockázatát, a lipid peroxidációt, mérsékli az antioxidáns védekezést. Ez utóbbival is hozzájárul a béta-sejtek működésének romlásához, nemkülönben az inzulin-rezisztenciához. Ezek a megfigyelések ugyan főként állatkísérletekből származnak, de nagy valószínűséggel emberre is vonatkoztathatók.
2-es típusú cukorbetegeknek napi 60 g fruktózt adtak. 6 hónap után változatlan összes koleszterin, TG, ApoA1, ApoB értékeket mértek, tehát nem fokozódott az atherogenitas. Más kutatások során azonban találtak kedvezőtlen jelenségeket: 20 en% fruktóz hatására jelentősen emelkedett az összes és az LDL-koleszterin koncentrációja. Különösen kifejezettek a hátrányos következmények, ha az étrendben sok zsír van.
LDL partikulák és a cardiovascularis kockázat
A kisebb méretű LDL partikulák kapcsolatban vannak a metabolikus szindrómával, kockázati tényezők lehetnek a korai atherosclerosis, továbbá a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában. Ezen kívül az elhízottaknál, főként a centrális elhízás esetében ugyancsak növekszik a kis LDL részecskék előfordulási gyakorisága.
6-14 éves gyermekeknél lefolytatott keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálat során tapasztalták, hogy a kövér gyermekek szignifikánsan több fruktózzal édesített csemegét és italt fogyasztottak, mint a normál testtömegűek és náluk ugyancsak szignifikánsan nagyobb volt a TG szint és a kis LDL partikulák aránya, valamint kisebb a HDL szintje. Az LDL részecskék nagysága fordított arányban volt a testtömegindexszel. A fruktóz-fogyasztás nagysága előre jelzi az LDL részecskék megoszlásának eltolódását a kisebb méretűek felé
Fruktózos diarrhoea
Az előzőekből nyilvánvaló, hogy a fruktóz felszívódása a béltraktusból limitált, lényegében a rendelkezésre álló GLUT5 kapacitástól függ. Amennyiben ez deficiens, vagy - ami gyakoribb - a bevitt fruktóz mennyisége nagy, a feleslegben lévő cukor az alsóbb béltraktusba jut. Ez a vastagbél baktériumflórája számára jól hasznosítható táplálékot jelent, a felhasználás viszont gázképződéssel jár, egyidejűleg víz-visszatartás is van, az ozmotikus viszonyok megváltozása miatt. Végeredményben haspuffadás, excesszív flatulencia, laza széklet, sőt hasmenés jelentkezik. A tünetek erőssége a fruktóz mennyiségétől és az egyidejűleg fogyasztott ételek jellegétől függ. Általában egyszeri alkalomra legfeljebb 30 g, egy napra 50 g fruktózt tekinthető olyan mennyiségnek, amely még nem okoz kellemetlenségeket
Következtetések
A tartós pozitív energiamérleg - bár legyen az mérsékelt is - meggyőzően előmozdítja a metabolikus szindrómát, fokozva a visceralis zsír felhalmozódását, amely megnöveli a májba a portalis keringésen keresztül beáramló szabad zsírsavak mennyiségét. A sok fruktózt tartalmazó étrend sokkal közvetlenebbül és gyorsabban vezet a máj zsíros túlterheléséhez a de novo lipogenesis útján. Ennek következménye a májban a TG lerakódás, a VLDL felszaporodása és kiválasztása. A máj TG felhalmozódáshoz kapcsolódik a diacylglycerid koncentrációjának emelkedése, amely aktiválja az nPKC-t, és megszakítja az inzulin jelzőrendszert. A máj TG, illetve VLDL termelése feltehetően a máj inzulin-rezisztencájához kapcsolódik.
Az étrendi fruktóz az étvágyat szabályozó hormonok (főként leptin, ghrelin) kedvezőtlen irányú befolyásolásával megnöveli az energia-bevitelt, hozzájárul az elhízási járvány gyors terjedéséhez. Fokozott cardiovascularis kockázatot jelent a kialakuló dyslipidaemia. hyperuricaemia és az erek endotheljének működését befolyásoló nitrogénoxid funkciózavara miatt
Kellően igazolt tehát a fruktóz-fogyasztás korlátozásának szükségessége, alapvetően az édesítésre használ fruktóz csökkentésével és nem a természetes fruktózforrások, a gyümölcsök fogyasztásának megszorításával.
IRODALOM
1. USDA https://www.nal.usda.gov/fnic/foodcomp/search
2. Hoschke Á., Rezessyné Szabó J.: Cukrok, cukoralkoholok és mézek. In: Élelmiszer-kémia (szerk: Hajós Gyöngyi) Akadémiai Kiadó. Budapest, 2008. pp. 462-478.
3. Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) 1-3-2001/111 számú előírás (2. kiadás - 2006.)
4. Hoekstra J. H., van der Aker J. H. L.: Facilitating effect of amino acids on fructose and sorbitol absorption in children. J. Pediatr. Gastroenterol. Nutr. 1996. 23. 118-124.
5. Stipanuk M. H.: Biochemical, physiological, molecular aspects of human nutrition. Saunders Elsevier. St. Louis Missouri, 2006.
6. White P. S., Jensen S. J., Rajalingam V. et al.: Physical mapping of the CA6, ENO1, and SLC2A5 (GLUT5) genes and reassignment of SLC2A5 to 1P36.2. Cytogenetics and Cell Genetics. 1998. 81. 60-64.
7. Bray G. A.: How bad is fructose? Am. J. Clin. Nutr. 2007. 86. 895-896.
8. Guthrie F. J., Morton F. J.: Food sources of added sweeteners in the diets of Americans. J. Am. Diet. Assoc. 2000. 100. 43-51.
9. Bray G. A.: Fructose - How worried should we be? Medscape J. Med. 2008. 10. 159. (https://www.medscape.com/viewarticle/57589)
10. Vos M. B., Kimmons J. E., Gillespie C., et al.: Dietary fructose consumption among US children and adults: The Third National Health and Nutrition Survey. Medscape J. Med. 2008.
11. 160. (https://www.medscape.com/viewarticle/576945)
12. Havel P. J.: Dietary fructose: Implication for dysregulation of energy homeostasis and lipid/carbohydrate metabolism. Nut. Rev. 2005. 63. 133-157.
13. Stanhope K. L., Havel P. J.: Fructose consumption: potential mechanisms for its effectes to increase visceral adiposity and induce dyslipidemia and insulin resistance. Curr. Opin. Lipidol. 2008. 19. 16-24.
14. Stanhope K. L., Havel P.J.: Endocrine and metabolic effects of consuming beverages sweetened with fructose, glucose, sucrose, or high-fructose corn syrup. Am. J. Clin. Nutr. 2008. 88. 1733S-1737S.
15. Segal M. S., Gollub E., Johnson R. J.: Is the fructose index more relevant with regards to cardiovascular disease than the glycemic index? Eur. J. Nutr. 2007. 46. 406-407.
16. Barclay L., Lie D.: Sweet soft drinks, fructose linked to increased risk for gout. Medscape Med. News 2008. www.medscape.com/viewarticle/569656
17. Brown C. M., Dulloo A. G., Montani J-P.: Sugary drinks in the pathogenesis of obesity and cardiovascular diseases. Int. J. Obes. 2008. 12. S28-S34.
18. Aeberli I., Zimmermann M. B., Molinari L.: Fructose intake is a predictor of LDL particle size in overweight schoolchildren. Am. J. Clin. Nutr. 2007. 86. 1174-1178.
19. Kneepkens C. M. F.: What happens to fructose in the gut? Scand. J. Gastroent. 1989. 24. 1-6.
20. Bray G. A., Nielsen S. J., Popkin B. M.: Consumption of high-fructose corn syrup in beverages may play a role in the epidemic obesity. Am. J. Clin. Nutr. 2004. 79. 537-543.
21. Teff K. L., Elliott S. S., Tschöp M., et al.: Dietary fructose reduces circulating insulin and leptin, attenuates postprandial suppression of ghrelin, and increases triglycerides in women. J. Clin. Endocrinol. Metab. 2004. 89. 2963-2972.
22. Neilson E. G.: The fructose nation. J. Am. Soc. Nephrol. 2007. 18. 2619-2622.
23. Adams S. H., Stanhope K. L., Grant R. W., et al.: Metabolic and endocrine profiles in response to systematic infusion of fructose and glucose in rhesus macaques. Endocrinology 2008. 149. 3002-3008.
24. Stanhope K. L., Griffen S. C., Bair B. R., et al.: Twenty-four-hour endocrine and metabolic profiles following consumption of high-fructose corn syrup-, sucrose-, fructose-, and glucose-sweetened beverages with meals. Am. J. Clin. Nutr. 2008. 87. 1194-1203.